Tudatos jelenlét

2017. március 29. 16:32 - ligetbeli

Meghallgatom:

https://soundcloud.com/user-829209489/mindfulness

A hosszabb verzió:

A ma reggeli pszichokapszulában többek között arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon mit is jelent pontosan az a kifejezés, hogy ürítsük ki a fejünket? Ez miért jó számunkra? Mi tartható felesleges gondolatnak? És miért jó, ha a fejünk üres? Létezik ilyen? És ily módon a gondolatoknak súlya van? Biztosan, hiszen ha megfigyeljük egy gondolat érzelmi töltetét, akkor érzékelhetjük a gondolatok közötti súlykülönbséget is.

A meditáció több irányzata egyaránt hirdeti, hogy fontos a gondolatok elcsendesítése. Erre az elcsendesülésre én akkor is képes vagyok, amikor úgy igazán kifáradok. Ilyenkor csak ülök és bambulok magam elé, nem vagyok igazán jelen. Ez egy önkéntelen történés. Viszont az nagyobb erőfeszítést igényel, amikor szándékosan fókuszálunk tudatunk elnémítására. Miért jó nem gondolni semmire? És miért jobb tudatosan kikapcsolni időnként, mint megvárni, amikor az agyunk önként lemond a figyelem állapotáról?

Létezik egy irányzat, amit mindfulnessnek hívnak, mely a meditáció és a tudatos jelenlét gyakorlását ötvözi. Miért van jó hatással ránk a gondolatok mennyiségének csökkentése, és miért képes a gondolataink száma pozitívan befolyásolni fizikai és érzelmi állapotunkat? Mi is az a mindfulness pontosan? Mit jelent a tudatos jelenlét?

Mindezekre Takács József mindfulness terápiával foglalkozó pszichológus válaszol. Most az ő gondolatai következnek.

A tudatunkat szinte állandóan gondolatok teszik felhőssé, mindig vándorol, hol a múltba, hol a jövőbe, és erőfeszítést kíván a jelenben maradni. Ez persze semmiképpen sem baj, ilyen a tudat természete, de ez a csapongás megakadályozza, hogy jelen legyünk a kellemes élményeink történésekor, pl. amikor főzöl valami finomat, és még odafigyelsz, amikor leülsz enni, de a következő pillanatban már arra eszmélsz fel, hogy elfogyott az étel. Végül nem voltál "ott" az élménynek. Amikor a gondolataink megterhelő helyzetek körül forognak, mint pl. egy fontos határidő, lakáshitel vagy egy múltkori vita körül, ahol megbántottak, olyankor ezek a gondolatok érzelmi állapotokat kreálnak és tartanak fenn; stresszt, szomorúságot, szorongást. Ráadásul feleslegesen, hiszen attól hogy újra és újra ezen gondolkozunk, még nem kerülünk közelebb a megoldáshoz, ellenben kifáradunk és sérülékenyebbek leszünk.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gondolatok, vagy a gondolkodás az ellenségünk lenne. A gondolatok belső események, mentális történések, melyből egy nap átlagosan 100.000 jelenik meg a tudatunkban. Ezek elég meggyőzőek tudnak lenni, így gyakran azonosulunk velük, és tényként vagy valóságként kezeljük őket. Például elhisszük, hogy a főnök azért kért velünk találkozót délutánra, mert valami óriásit hibáztunk.

Az örökös gondolkodás, a magas stressz, az állandó elfoglaltság kimerítő számunkra, hiszen ilyenkor a szervezetünk stressz választ ad. A negatív stressz források állandó jelenléte pedig rengeteg kortizolt termel, ez megterhel bennünket.

A tudatos jelenlét gyakorlása során a szervezet nyugalmi választ ad, ami érzelmi és fizikai egyensúlyt teremt. A mindfulness egy szemléletmód, illetve különféle gyakorlatok összessége. Segítségével, a félelmekkel kapcsolatos gondolatok kevésbé ijesztőek, a kilátástalanságunk kevésbé hatalmasodik el rajtunk, és könnyebben találunk megoldási utakat. Lehetővé teszi, hogy a gondolatainkhoz másképp viszonyuljunk, elfogadással, érdeklődéssel megfigyelve őket, ezáltal kevésbé leszünk kiszolgáltatottak. A megfigyelés főként a test érzeteken (pl. légzésen) keresztül történik.

Ez a fajta viszony a tapasztalásunkhoz átalakítja a stresszel, a kihívást jelentő helyzetekkel szembeni viszonyunkat is, segít megőrizni a kiegyensúlyozottságot, anélkül, hogy elutasítanánk a nehézségeinket.

Tehát észrevesszük, ha például feltűnt tudatunkban a szorongást okozó gondolat, és képesek vagyunk azt megfigyelni, anélkül, hogy teljesen ledöntene bennünket a lábunkról. Mondhatjuk, hogy oké, itt van a szorongás, de azért nem annyira veszélyes a helyzet, nem kell elfutnom, és nem fogok elsüllyedni szégyenemben, miközben megtartom például azt a prezentációt. Ez az elfogadó viszonyulás a tapasztalásomhoz enyhíti a szorongásos tüneteket, mert elhiszem, hogy képes leszek megcsinálni.

Köszönöm Takács József pszichológus válaszát.