https://soundcloud.com/user-829209489/eleterzes

Életérzés.

Mit jelent ez a szó? És mit jelent ezzel azonosulni a fogyasztói társadalomban? Erről lesz most szó.

Az életútja mindenkinek egyedi. Abban azonban lehetnek hasonlóságok, ahogy az életünkben érezni szoktuk magunkat.

Vajon mi artikulálódik bennünk életérzésként? A hangulatunk?

Valószínűleg igen. Ahogy felnövünk és öregszünk, haladunk bizonyos életszakaszok felé, újabb és újabb élményeket fedezhetünk fel, melyeket valamilyen hangulattal kapcsolunk össze.

Az életérzésünk olyan, mint egy magunkra öltött szemüveg, amin keresztül látjuk a világot.

Amikor tartósan fáradtnak és nyűgösnek érezzük magunkat, olyankor hajlamosabbak lehetünk egy koktélszürcsölős medencébe vagy tengerparta képzelni magunkat. Vagy, ha olyan messzire épp nem is jutunk az álmodozásban, a pihe-puha ágyunk látványa (pl.: egy könyvvel vagy filmmel és teával) biztosan beugrik. Ha egy megfeszített tempójú időszakban vagyunk benne, akkor a képzeletünk szívesen repít bennünket egy vad buliba tombolni vagy egy pubba nevetgélni. Ha túl egysíkúnak érezzük a mindennapokat, akkor szívesen fantáziálunk valamilyen közös mozi, színház vagy kirándulós programról.

De honnan ered az ihlet, hogy mire vágyunk épp? Amikor minden jól megy, olyankor az életfilmünket színesben látjuk, viszont, ha hiányérzetünk támad, akkor az elkezd bennünk dolgozni, és a mozink átvált fekete-fehérre, vagy szürkére.  

A boldogság, mint érzés vagy állapot nagyon fontos számunkra. Életünk egyik mozgatórugója a boldogságra való törekvés. De mi kell ehhez? Keressük az élményeket, a család, az emberek vagy állatok társaságát, melyek pozitív érzésekkel töltenek el bennünket. A szeretet érzése, és az, hogy szerethetünk valakit mindenkinek elemi szükséglete. Mégis, az ember nem úgy működik, hogy képes betelni vagy jóllakni ezekkel az érzelmekkel. Általában nem úgy funkcionálunk, hogy folyamatosan, minden pillanatunkban boldognak érezzük magunkat. Programokat szervezünk, találkozókat beszélünk meg, elmegyünk szórakozni. Munka, iskola vagy egy nehéz nap után, hogy újratermeljük a pozitív érzéseket.

Ha a munkánk nem a hobbink, akkor valószínűleg intenzívebben érezzük szükségét a boldogság-adalékanyagnak, ami kárpótol bennünket a rabszolga létért. Általában az is rányomja a bélyegét a hangulatunkra, hogy ha valamilyen komfortérzet problémával küzdünk, ilyenkor vágyunk egy garantáltan jó termékre, ami segíteni tud rajtunk.Manapság a kínálati oldalon elárasztanak bennünket a jobbnál jobb vagy épp rosszabbnál rosszabb lehetőségek. Kinek hogy!

A média és a reklámok képesek közvetíteni egyfajta életérzést, amit a termékek és szolgáltatások használata által akarunk magunkévá tenni. Megmutatják számunkra, hogy mitől érezhetjük az életünket teljesnek, ezért amikor hiányérzetünk van, általában egy olyan dologra vágyunk, ami elhallgattatja a deficitet bennünk. A reklámok arra tesznek kísérletet, hogy vizuális módon intencionáljuk a problémáinkat orvosló vágyakat, és a hozzájuk társítható életérzéseket, amikkel azonosulhatunk. Amikor két ugyanolyan terméket reklámoznak nekünk, olyankor a többletérték a sugallt örömérzet lesz, ami boldogságot nyújthat a számunkra.

Mondhatjuk-e, hogy boldogságfüggők lettünk? Mit jelent ma egyensúlyozni a fogyasztói társadalomban?

Ebben a témában Sas István reklámpszichológus volt segítségemre, az ő véleménye következik most:

Egy baj van: Hirdetésekkel és példálózással nem lehet tovább passzolni mások „életérzését”!  A reklámosok akkor találták ki ezt az „életérzés” micsodát, (filozófiát), amikor magukról a termékekről már nem tudtak értelmes újdonságot mondani. Féktelen jókedvvel, boldogságban úszó pillanatfelvételekkel kezdték helyettesíteni az észérveket. Ma is szorgalmasan bizonygatják, hogy egy istenített termék birtoklásával automatikusan beviharzik életünkbe a boldogság; az életünk szebbé válik – legyen az egy borotvahab, egy intimbetét, vagy egy izzadás gátló dezodor.

Csakhogy ez a reklámok Nagy Hazugsága. Amit azért nem kell túl komolyan sem venni! Higgyék el, 13 év felett szinte nincs olyan fogyasztó, aki bedőlne a boldogság-hazugságnak.

Ugyan miért hinné el egy felnőtt, értelmes ember, hogy a fehérítő mosóportól, a kézkímélő mosogatószertől, a lábgomba kenőcstől tényleg beköszönt életébe a boldogság?

És mégis elhisszük!!!

Elhisszük mindahányan! Tudják miért? Mert el AKARJUK hinni!

Olyan jó dolog egy pillanatra elringatni magunkat az illúzióban, hogy egy tárgy, egy árucikk megszerzésével hipp-hopp eltűnnek a gonosz viharfelhők az életünkből … és bekopog életünkbe a ragyogó, gondtalan Boldogság! 

Köszönöm a válaszát Sas István reklámpszichológusnak!

Szép napot kívánok!

2016.10.21./Civil Rádió Reggeli/Műsorvezető: Szőllősy Kata/

Napindító Pszichokapszula: Bátorligeti Zsuzsanna