Alkotás és megpróbáltatás

2016. október 28. 16:56 - ligetbeli

Meghallgatom:

https://soundcloud.com/user-829209489/alkotas

(Jung neve kicsit jin jangos a felvételen, de helyesen ejtve: Jung:)

Az emberiség kollektív tudatára, lelkére műveikkel, bölcsességeikkel hatást gyakorlók közül sokan bizonyos megpróbáltatások folyamatának eredményeként termelték ki magukból gondolataik konzervált gyümölcsét.

Úgy is mondhatnám, hogy az alkotó energia egyik termőfája az életben elszenvedett trauma, vagy elakadás, olyan lelki állapot, amely beindítja az alkotási vágy motorját, a kreatív erőket.

Például: Szókratész, Franz Kafka, nagy költőink, mint József Attila, Babits Mihály, Kölcsey Ferenc, Juhász Gyula, Pilinszky János – és még sorolhatnám a neveket – mind /mániás/depresszióval küzdöttek.

A negatív katalizátorok beteljesítettek valamiféle küldetést az ő életükben, hiszen az emberiség javára alkottak, és hagytak hátra szellemi kincseket. Az ő példájukon keresztül is láthatjuk, hogy nincs értelmetlen élet, és nincs küzdelemmentes élet sem.

Valami végett mindenki olyan szintű lelki kihívással küzd, amellyel az ő személyisége tud csak megbirkózni, hiszen nincs két pont egyforma élet, és épp ezért teljesen feleslegesnek tartom, amikor az emberek elkezdik egymás életnehézségét összemérni, és párbeszédük során abban törekednek győzelemre, hogy kinek nehezebb az élete a másikénál. Megfejlődni a saját sorsunk adta nehézségeket az egyben egy küldetés, de nevezhetjük életútnak is. Feltételezem, hogy a termékeny, hasznos gondolatok létrehozására, művészeti alkotások megkomponálására leginkább az képes, aki a saját életútján már sok énerőt igénylő állapoton átjutott.

És, hogy ez a feltételezésem mennyire helytálló, arról most kivételesen nem pszichológusi véleményt hoztam, hiszen ők maguk is esendő emberek, hanem inkább két pszichológus életéből szemezgettem, akik egy ideig szoros kapcsolatban álltak egymással.

Az egyikük a pszichoanalízis atyja Sigmund Freud, aki többek között az álomfejtés tudományát is kidolgozta. A másikuk pedig Carl Gustav Jung, akinek munkássága szintén hosszúra nyúlik.

David Rosen amerikai pszichiáter kutatómunkát folytatott Jung életéről, majd erről írt is egy nagyon érdekes könyvet. Ennek címe: Jung és a tao. Az integritás útja. Az író kutatásának középpontjába azt a kérdést állította, hogy Jung taoista szemléletű volt-e. Egyébként a tao jelentése röviden: az út.

A könyv végigvezeti olvasóját Jung és Freud kapcsolatán, feltárja Jung apakomplexusát, majd Freuddal való szakítását, ami mindkettőjüket megviselte. Jung nem értett egyet Freud szexualitáselméletével, de pl.: egy másik író John Kerr szerint személyes ok is meghúzódott a szakításuk mögött. Erről egy filmadaptáció is készült végül. Ám visszakanyarodva David Rosen: Jung és a tao című munkájára; Jungról megtudhatjuk, hogy az apakomplexusa milyen mértékben manifesztálódott Freuddal való kapcsolatában, és a munkakapcsolatuk felfüggesztése mennyi szorongással és küzdelemmel járt Jung számára. Freud, aki pánikrohamokkal küzdött Jung apjaként tekintett önmagára egy 1909-ben írt levelezésük szerint. Jungnak három évébe került elhatároznia magát, hogy túllépjen a Freudi hamis énjén és ezek után arra törekedett, hogy megszülessen az ő igazi énje. Ez alatt az időszak alatt megírta A tudattalan pszichológiája című könyvét, melyet később átnevezett. Freud utáni időszakában – a szerző szerint – Jung súlyos identitásproblémával küzdött és szinte a „téboly küszöbéig jutott” (id.).

Jung végül úgy tudta lelki egyensúlyát helyreállítani, hogy aktív imaginációval foglalkozott valamint mandalákat rajzolt, melyet a mély-énjének kifejeződéseként összegzett.

Több mély pontja volt egyébként az életében, és sajnos 1933-ban Jung letért a tao útjáról, ahogy a könyv fogalmaz. Ekkor ugyanis nem ismerte fel, hogy a náci propaganda hatása alá került, melyet nagyon megbánt. Ennek hatására megírta: A katasztrófa után című cikkét, melyben vallomást tesz a „kollektív bűnösség lélektani fogalmáról.” Majd ezen események után, később szívinfarktusa lett, melyből sikeresen felépült.

Jung egész életét az alkotás jellemezte. Amellett, hogy számos könyvet megírt, szobrokat, festményeket, kőfaragásokat is készített valahányszor elakadt az életében.

A könyv egyébként bebizonyítja, hogy Jung valóban szoros kapcsolatot vallott a keleti filozófiával, és szívesen is mesélnék még erről, de nekem mára ennyi fért bele a műsoridőbe.