https://soundcloud.com/user-829209489/napindito-pszicho-civil-radio-fm-98-0-2016-09-02
A ma reggeli témám egy tipikusnak mondott reakció vizsgálata....
Úgy gondolom, hogy az emberrel történnek lehetetlennek hitt események, és ezek bekövetkeztekor hajlamosak vagyunk az értelmét keresni az átélt élményeknek. Főleg, ha negatív. Ilyenkor általában feltesszük a kérdést, hogy:
Miért történt meg velem x/y dolog? Miért pont én vagyok ennyire pancser vagy lúzer?
Erre ugyan nem fogok tudni választ adni. Viszont, hogy miért tesszük fel ezt a kérdést, arra talán igen.
A témához fűződően felidéznék egy velem megtörtént esetet, ami számomra inkább vicces.
Lehetőségem nyílt most nyáron a hajnali napfelkeltét megnézni egy tengerparton. Amikor feljött a nap, én is bementem úszni, csak úgy, mint a környezetemben mások is. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy hideg lesz a víz, ezért kikészítettem a törölközőmet a táskám tetejére, és kint hagytam a part szélén a cuccaimat. Bementem, úszkáltam, majd egy kis idő múlva visszapillantottam, és arra lettem figyelmes, hogy egy aranyos kóbor kutya épp a bal hátsó lábát emeli az én frissen mosott törölközőm és a táskám fölé. Akik ezt látták bent a vízben, azok mindannyian elkezdtek - a kutyának - a saját anyanyelvükön kiszólni, hogy talán ezt nem kellene. Magyarul gondolom, hogy nem értett. Így, hát bennem ekkor ugyanez a kérdés merült fel, hogy 'most ez miért történt meg velem?'; vagy miért pont velem történt meg?
Azonban vannak ennél szomorúbb történetek is, amiken nem nevetünk, vagy nem épp mosolyogva gondolunk vissza az adott emlékre.
Miért pont velem történt? Miért várunk magyarázatot egy számunkra kellemetlenül alakult helyzettel kapcsolatban?
Ezzel a kérdésemmel Soltész Krisztina pszichológust, a stresszkezelés egyik szakértőjét kerestem meg, aki nagyon érdekes aspektusra világított rá.
Úgy fogalmazott, hogy az ember szeretné a saját életének történéseit ellenőrzése alatt tartani, így ez a magyarázatkeresés, a miért pont velem történt kérdés feltevése tulajdonképpen egyfajta kontroll igény megjelenését jelzi.
Hiszen, ha úgy érezzük, hogy nem tudjuk kézben tartani a külső körülményeket, nem tudunk befolyással lenni az életünk történéseire, akkor azt feltételezzük, hogy rossz dolgok következhetnek be a későbbiekben is, és ezt szeretnénk azzal elkerülni, hogy értelmet keresünk az életünkben bekövetkezett rossz események számára. Így a Miért? jellegű kérdés értelmet akar adni bizonyos elkerülhetetlen szenvedéseknek, amik felett tulajdonképpen nincs befolyásunk.
Továbbá az ember az életében a haladás és a pozitív jövőkép illúziójára támaszkodik. Ha valamilyen rossz dolog ér bennünket, akkor a pozitív jövőkép illúziója kerül veszélybe, és ezért próbálunk valamilyen értelmet vagy magyarázatot keresni. Bízni próbálunk benne, hogy a jövőben jó dolgok fognak történni, ezért szeretnénk a pozitív jövőképünket biztonságba helyezni.
Viszont vannak olyan nehézségű traumák az életben, amikhez nem biztos, hogy az egyén tud értelemkeresést társítani, pozitív illúzióképet maga elé állítani, így énerő hiányában lerántják az események, és ha nem elég reziliens, úgy érzi, egyedül nem tudja a traumáját megfejlődni, akkor érdemes ilyenkor esetleg segítséget kérni.
Köszönöm ezeket a sorokat Soltész Krisztina pszichológusnak.
Szép napot kívánok!
2016.09.02./Civil Rádió Reggeli/Műsorvezető: Rubint Dániel/
Napindító Pszichokapszula: Bátorligeti Zsuzsanna
